A közös európai nyelv létrehozásának gondolata nagyon régi, és nem vagyunk az elsők, akik a Europa Lingua kapcsolatos kérdést tanulmányozzák. Mark Fettes, azaz a téma hosszában dolgozott. A 1961-ben született Mark Fettes egy kanadai tudós, aki serdülőkorban beszél eszperantóul, és az eszperantó egyesület elnöke az 2013-es évek óta. Különösen tanulmányozta azt az elképzelést, hogy egy európai nyelvet Milyen nyelvű Európa? Vajon Európa továbbra is szenved-e a Bábel átka? Írott-ban 1991. A szövegében Fettes az angol és az eszperantó közötti konfrontációról, hogy a legjobb jelölt az európai közös nyelv létrehozásához. Ezért először is érdekelte Európa nyelvi valóságának, mivel a maga idejében volt (1991-ben). A második lépés az angol, mint közös nyelv bevezetésének előnyei és hátrányai tanulmányozása, majd ugyanezt tegye az eszperantónak. Végezetül ezen elemzések erősek, általános értékelést készít a "Dávid eszperantó" és a többi "angol Góliát" közötti összecsapásról.
Először is, Mark Fettes tanulja Európa nyelvi valóságát, hiszen évek óta. Elmagyarázza, hogy sok kapcsolatot és eszmecserét akadályoztak azzal az egyszerű ténnyel, hogy az európaiak nem beszélik ugyanazokat a nyelveket. A globalizáció fejlődése és mindenféle cserék az elmúlt években segítettek legyőzni ezt a problémát, de csak a "viszonylag többnyelvű kis elit", ahogy magyarázza. Valójában, eltekintve attól, az európaiak túlnyomó többsége nem érti egymást (mintegy 6%-a lakosság csak érti az angol 1989 szerint a sanda). A szerző, ez a tárat, hogy képviseli a kommunikáció hiánya jön közvetlenül lejáratni, és megszakítja az elképzelést, egy Egyesült Európa. Ő is csodákat a nagyon fogalma "Európa". Beszéljünk az Európai Közösségről, a kontinensről, egy európai régióról? Fettes kifejti, hogy elengedhetetlen pontosan meghatározni az Európába adott értelmét, mivel a politikai, gazdasági és társadalmi kontextustól függően az elvégzendő nyelvpolitika lényegesen eltérő lehet.
A többnyelvűség továbbra is alapvető fontosságú az európai intézmények számára, amelyek e területen egyetlen elfogadható politikának tekinthetők. Fettes szerint ez részben annak a ténynek köszönhető, hogy az európai nyelvek sokszínűsége "számtalan gazdagság forrása" volt, és hozzájárult az európai kultúra fejlődéséhez. Ez egyébként erősen védte és igényli az európaiakat általában, akik nem szeretnék, hogy anyanyelvük és nemzeti nyelveik eltűnnek. Éppen ezért, miközben védi a bevezetését egy közös nyelvet a kontinensen, a szerző azt akarja, hogy a "második nyelv", azaz nem helyettesíti a nemzeti nyelveken. Ez esne hozzá a "fikció (anti) utópisztikus". Szóval hogyan lehet létrehozni ezt a második nyelvet olyan országokban, ahol nagyon különböző kultúrák és nyelvek? Mark Fettes esetében egyszerű nyelvezetet és különösen az európaiak számára hozzáférhetővé kellene tenni.
Ezekkel a megállapításokkal Mark Fettes elemzi az angolt és az eszperantót, hogy lássa, képesek-e megfelelni ezeknek a követelményeknek. Először is, az angol az az előnye, hogy egy "etnikai nyelv", és ezért beszélt napi rendszerességgel a felhasználók milliói. Az angol nyelv súlya a nemzetközi és gazdasági kapcsolatokban szintén nagyon fontos. Ez valóban a legtöbb kulturális, kereskedelmi vagy politikai cserék, hanem a mindennapi életben az európaiak, különösen a gyorsétterem vagy a sorozat. Ebben az értelemben úgy tűnik, mint a legszilárdan lehorgonyzott és legalkalmasabb jelölt lesz ez a második nyelve Európa, vagy akár a világ. Bár sok ellenzék e jelenség alakult ki a történelemben, és még ma is, nem akadályozza meg azt a tényt, hogy az angol szerez az évek során egyre nagyobb szerepet játszik.
De angol is tud sok szélrohamok. Először is, az a tény, hogy használják egy nem angol nyelvű országban, mint India, például elkerülhetetlenül teremt nyelvi egyenlőtlenségek között az eredeti angol és újrafelhasznált angol, kevert helyi kultúra és a nyelv. Továbbá, mivel a szerző kifejti, a használata és folyékonyan az angol változik nagymértékben függően az emberek és az országok. Ez különösen az északi országokban használatos, de sokkal kevésbé Kelet-Európában, például. Az angol tehát fontos nyelv, de nem hegemón, és még kevésbé is fontos, mint mások néhány európai országban. Ezen kívül Fettes kifejti, hogy még azokban az országokban, ahol az angol széles körben elfogadott és erősen használt, Ez semmiképpen sem optimális. Hollandiában például az angol nyelvet elsősorban passzívan használják, nem pedig aktívak; A holland fogyasztanak angolul, de nem termelnek, és a holland változatai a termékek sokkal inkább használják a lakosok, mint az angol változat. Ettől kezdve, Mark Fettes magyarázza át a Dasgupta értekezés, hogy a használata a második nyelv, mint az angol Hollandiában vezet jelentős veszteséget a kreativitás. Mindezen okok miatt azt mondta: "politikai, kulturális és pszichológiai akadályok korlátozzák az angol esélyek egyre inkább az európai kommunikáció nyelvét."
Miután elemezte a szerepet, hogy az angol játszik és játszhat Európában, Mark Fettes jön, hogy tanulmányozza az eszperantó. Noha az angol nyelvet elsősorban gyakorlati okokból lehetne megállapítani, és a jelenlegi domináns szerepéhez kell kapcsolni, az eszperantót elvi okokból lehetne használni. Sőt, az eszperantó viszonylag új nyelv, hiszen a tizenkilencedik században jött létre, és főleg egy nagyon korlátozott Közösség használja. Sőt, az eszperantó nem lehet valódi "anyagi realitásokon" alapulni, mint az angol. A Fettes számára ezért érvényesíteni kell magát, és védenie kell magát a "lehetséges előnyöktől". Az eszperantó ebben az értelemben úgy tűnik, hogy a pontos ellentéte az angol, így a tanulmány még érdekesebb. Az egyik oldalon Mark Fettes kifejti, hogy az eszperantónak számos problémája van, amelyek pontosan a "különböző" nyelvhez kötődnek. Először is, meg tudja ijeszteni sok európai polgár, aki nem akarja, hogy a világ, hogy a nemzeti nyelv helyett egy másik jön a semmiből. Sőt, az egyszerűség a nyelv, amely első pillantásra előnyt, és annak függetlenségét a talaj és a bennszülött emberek vezethet a "kifejező" a nyelv, mint Richards és Steiner állítja. De Mark Fettes cáfolja ezt az utolsó érv. Megmagyarázza, hogy az eszperantó olyan nyelv, amely kifejlődik és alkalmazkodik az idő változásaihoz. Ez egy igazi "lexikális és kulturális atommag", mint a többi nyelv. Az angol nyelvvel ellentétben az eszperantó előnye a semlegesség. Nem tartozik semmilyen etnikai csoporthoz vagy országhoz. Ő ellenáll az érvelés a veszteség a kreativitás, amely a téma az angol követően a tézis a Dasgupta. Végül Mark Fettes azt mondja, hogy az eszperantó elsősorban európai, akár építésében, akár a Közösség által használt módon. Az eszperantónak azonban egyetemes hivatása van, és célja, hogy második nyelvvé váljon, és nem korlátozódik az Európai határokra. Szóval hogyan és miért kellene úgy vélik, hogy egy olyan összefüggésben, csak koncentrált Európában?
A két jelölt tehát számos akadályt tapasztal a közös európai nyelvvé válásban. Sok tekintetben ők is megjelennek, mint a pontos ellentétek, mert a hibák az egyik az előnyeit a másik, és fordítva. Ezekkel az elemzésekkel a Fettes egy általános következtetést von le az európai nyelvi jövőjéről folytatott tanulmányáról és csodáról. Világosan kifejti, hogy egyelőre (1991-ben), "a szakadék óriási az angol és az eszperantó között". Bár biztos, hogy a globális kereskedelem intenzívebbé tétele elősegíti a nyelvek beköszöntét a globális diffúzióval, a jövőbeli fejlemények kiszámíthatatlanok. Lesz angol lesz ez a közös európai nyelv? Ezt a szerepet fogja eszperantóul játszani? Az is lehetséges, hogy ezeknek a nyelveknek egyike sem feltétlenül szükséges, különösen, ha más szereplők, mint például a spanyol, egyre nagyobb szerepet játszanak, vagy ha a fordítókkal kezdődő új technológiák megkezdik a nyelv iránti érdeklődést Közös. Ezen kívül, Ismerve az akadályokat, hogy az angol és az eszperantó arcát, a szerző azt állítja, hogy más hibrid jelöltek bizonyulhat, kezdve az alapvető angol vagy interlingva, bár ezek még messze a szint Az eszperantó fejlesztése.
Ahogy érted, Mark Fettes arra a következtetésre jut a tanulmány átgondolása a jövőbeli fejleményekre, amelyeket egyedül fog dönteni a nyelvi jövőjéről az öreg kontinensen. De ma, majdnem harminc évvel később, a helyzet nem igazán fejlődött. Az angol még mindig domináns, és az eszperantó küzd a rendezésben. Tehát az angol és az eszperantó nyelvben az új nyelvek nem is lehetnek potenciális jelöltek a közös európai nyelv bevezetéséhez? Nem tudjuk elképzelni, hogy egy modern nyelvet, amely nem érinti az akadályokat által azonosított Mark Fettes? Keresztül a nyelvi Europeo, a Think Europa Lingua tank javasolja ezt az alternatívát.
Olvasni az egész esszé, forduljon:
Mark Fettes (angol), milyen nyelven Európa? : Vajon Európa még mindig szenved a Bábel átka? ["Európa Babilon: útban az egységes európai nyelv felé?"], Rotterdam, UEA, Coll. "eszperantó dokumentumok" (No. 26), 1991
